A héten egyik délután egy régi kis barátom látogatott meg. Mivel Franciaországban él, csak ritkán tudunk együtt dolgozni, de amikor Magyarországon járnak édesanyjával, olyankor igyekszünk találkozni, hogy meg tudja mutatni hogyan fejlődik az egér használata és hogyan boldogul az érintőképernyővel.
Éppen befejeztük a közös munkát, amikor csörgött a telefonom: a Vodafone Társadalmi Felelősségvállalástól hívtak, hogy egy interjút terveznek és segítenem kellene találni egy olyan családot, akik szívesen mesélik el történetüket, hogyan élnek súlyosan-, halmozottan fogyatékos nem beszélő gyermekükkel.
Az én kis barátnőm hallotta, ahogy telefonálok, amint letettem a telefont kérdően nézett, hogy mit beszélgettem. Elmeséltem neki, hogy az újságíró keres olyan családot, aki elmesélné a történetét hogyan élnek, tanulnak kommunikálni, hogyan dolgoznak.
Azonnal izgatott lett és nézett rám lelkesedve, hogy ő akar mesélni, ekkor lépett be édesanyja, akire ugyanezzel a tekintettel nézett rá. Elmeséltem neki is, hogy miről beszélgettünk éppen, aztán mosolyogva kis barátnőmre néztem, megköszöntem, hogy ennyire segítőkész, aztán megbeszéltük, hogy sajnos ő pár napon belül hazautazik ezért nem lehetséges a dolog, és viccesen hozzátettem: "Te most nem is jársz a Bliss Alapítványba". Kedvesen megerősített édesanyja, hogy azért, mivel korábban ő is több évig járt oda, szívesen mesélnek, amikor épp Budapesten vannak.
Nagyon jól esett, hogy az én kis ismerőseim ennyire segítőkészek és lelkesek, hogy bármikor számíthatok egy kis támogatásra, segítségre tőlük.
Köszönöm szépen. :)
Éppen befejeztük a közös munkát, amikor csörgött a telefonom: a Vodafone Társadalmi Felelősségvállalástól hívtak, hogy egy interjút terveznek és segítenem kellene találni egy olyan családot, akik szívesen mesélik el történetüket, hogyan élnek súlyosan-, halmozottan fogyatékos nem beszélő gyermekükkel.
Az én kis barátnőm hallotta, ahogy telefonálok, amint letettem a telefont kérdően nézett, hogy mit beszélgettem. Elmeséltem neki, hogy az újságíró keres olyan családot, aki elmesélné a történetét hogyan élnek, tanulnak kommunikálni, hogyan dolgoznak.
Azonnal izgatott lett és nézett rám lelkesedve, hogy ő akar mesélni, ekkor lépett be édesanyja, akire ugyanezzel a tekintettel nézett rá. Elmeséltem neki is, hogy miről beszélgettünk éppen, aztán mosolyogva kis barátnőmre néztem, megköszöntem, hogy ennyire segítőkész, aztán megbeszéltük, hogy sajnos ő pár napon belül hazautazik ezért nem lehetséges a dolog, és viccesen hozzátettem: "Te most nem is jársz a Bliss Alapítványba". Kedvesen megerősített édesanyja, hogy azért, mivel korábban ő is több évig járt oda, szívesen mesélnek, amikor épp Budapesten vannak.
Nagyon jól esett, hogy az én kis ismerőseim ennyire segítőkészek és lelkesek, hogy bármikor számíthatok egy kis támogatásra, segítségre tőlük.
Köszönöm szépen. :)
 |
| Érintőképernyős játék |
 |
| Számítógépezünk |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése